Direkt marketingtől az apokalipszis ajtajáig!?

Miközben böngésszük az Internetet álláskeresés ügyében, egyre többször találkozunk Call Center operátori, egyéb telefonos értékesítői munkakörökkel. Mással se nagyon, de ezzel szinte lépte nyomon. Szegény kis országunk, szegényes lehetőségekkel teli reményeket nyújtanak számunkra, ebből is ezt a következtetést vonhatjuk le. Mindenki eladni akar ebben az országban. Legszívesebben, ha az eldobott cigarettacsikket pénzé lehetne konvertálni, arra is szakosodnának munkakörök. Ebből tisztán látszik, hogy hazánkban csak a kereskedelem és a feketekereskedelem a jelenlegi megélhetésünk egyik legnagyobb meghatározó része lett, kicsinyes életszínvonallal, parányi létünknek. Akik általában ezekre az állásokra jelentkeznek, azok vagy nyugdíjasok és bérkiegészítés céljából vállalnak ilyen jellegű munkát, vagy olyan szegényes körülmények között élő friss munkanélküliek, akik számára a remény eddig húzódik, de valahol ebben is merül ki. Miközben munkájukat tekintve igencsak ki vannak szolgáltatva a hazánkban élő polgártársaik számára, aközben nap, mint nap, szélmalomharcot vívnak a megélhetésük érdekében. Miért is? Annál az egyszerű oknál fogva, mert kéretlenül telefonálnak és ezért a lakosság egy részének, szó szerint az ,,agyára, idegeire’’, mennek az effajta hívásaikkal. Ami főleg a vidéki embereknek okoz olykor nem kevés kellemetlenséget. Hol hitelekkel, hol biztosítással, hol üdüléssel, hol pedig paplanvásárlással, vagy termékbemutatók céljából keresik meg őket, végtelen kínálatokkal. Eléggé valószínű, hogy nincs már Magyarországon olyan állampolgár, aki ne találkozott volna, akár kétoldali szemszögből nézve, ezzel a jelenséggel, ennek jó és rossz oldalával. Sajnos olykor ez a megkeresési forma, holmi név, cégnév, elérhetőség és az etiketteknek megfelelően történő bemutatkozások hiányában történik meg. Holott az európai uniós normák és új szabályzatok alapján, minden egyes ilyen cégeknek, vállalkozásoknak előírás lenne az, hogy ezt figyelembe vegyék, és eszerint járjanak el polgártársaikkal szemben. Óriási ellenszenvet hagy maga mögött a társadalomban, gátlástalanságot és egyben végzetes hibába torkollik, ha nem ebben a formában történik meg egy bárminemű kezdeményezés! Megy a feljelentés és megy a folytonos panaszkodás, káromkodás, diszkriminációkért vívott harc. Csodálkozunk?? Sok a civódás, nagy az elégedetlenség, bizalmunk eközben fokozatosan lesüllyed a mélybe. Minderre még hab a tortán lévő túlzásként rátesz, kedves médiánk sokasága, csak hogy nagy legyen a pánikkeltés a hírverés és a hírérték. Akkor, ha nincs hír, kell formálni azt, szükséges kelteni a feszültséget, bármilyen eszközzel, hisz mai világunkban ez számít trendi mentalitásnak. Ez nekik nagyszerű alkalmat ad, hisz emelkedik a nézettség, miközben erőteljesen impulzív hatások jelentkeznek és tőrnek felszínre a káosz elmélet legrejtettebb bugyraiból, melynek egyértelműen burkolt pszichés befolyásolása van az egész társadalomra kivetítve. Nézzük a másik szemszögből. A telefonállónk, aki szintén ember és nem azért telefonál, mert éppen ilyen kedve van és ez a legjobb dolga, vagy szórakozása, hanem ez a megélhetése: lásd a cikk elejét és vedd fontolóra az ott leírtakat. Tehát megpróbálja felvenni a kapcsolatot, kommunikál velünk, azaz a lakossággal és megpróbál különböző akciós, kedvező, vagy inkább kedvezményes jellegű ajánlatot tenni nekünk. Ha éppen tud(na)… Rosszat nem tesz vele, de csak akkor, ha valóban jól és nem törvénybe ütköző módon, átveréssel, vagy rafinált üzletpolitikai alapon teszi azt meg velünk, értelemszerűen, ésszerűen, akkor még kecsegtető is lehet, buzdító és bíztató is valami kellemes, vagy hasznosnak ígérkező dologra, megoldásra. Amennyiben eljut addig, hogy legalább meg tudja tenni az ajánlatot, akkor már holnap akár örömében mehetne is egy élelmiszerboltba és vehetne magának, akár egy zacskó frutit, vagy a kínai piacon egy lábbelit, hogy ismét szerencséje volt és sikeresen zárta azt a napot. Mondhatni manapság művészet, sikeres, jó értékesítőnek, vagy üzletkötőnek lenni ebben a már általam is vészjóslónak említett, beteges bizalmatlanságokkal teli világban. Milyen tanulságot is vonhatunk le ebből? Próbáljunk meg egymás között élni, egymást éltetni és érezni. Próbáljunk meg összetartani, illedelmesnek és célratörőnek lenni, bármennyire is nehezünkre esik, szegénység vagy gazdagság különböző határai, ide, vagy oda. Érezzük át mindkét fél problémáját és próbáljuk meg orvosolni azt, egy rosszul működő kapitalizmus általi módon kifejlődött, országos szintű problémák közepette kilyuggatott foltjait, közös erővel és összetartással befoltozni annak. Nem hőbörögni és háborogni kell, nem lázadni, nem kijátszani másokat és nem rosszhiszeműen vélekedni másokkal és másokról, hanem normális körülményekkel teli életet, színvonalat és munkahelyeket kell létrehozni, teremteni és egyben biztosítani, hogy embertársaink ne menjenek, másik embertársuk idegére és ne essünk ez által, ki-ki a ló ezen, vagy azon túloldalára és vica-verza, mintha egy filmbeli részletet ismételgetnénk, egymás után oda-vissza. Előrehaladás így kizárt! Miközben ez által a földbe tapossuk vele folyamatosan amúgy is, lassan már elviselhetetlen határokat, fokozatosan átlépő életszínvonalunkat, anélkül, hogy felfognánk milyen súlyos következményeket, idézhet elő fokozatosan, az emberi társadalomra a jövőben az effajta negatív hozzáállás és nemtörődömség. Egy elsődleges megoldás: A telefonálok, a pénzügyi emberek, ügynökök, legelső sorban tartsák be a rájuk vonatkozó, kötelező európai uniós etikettet és szabályokat! Akkor, ha nem tudják, miből tevődik össze a szabályok erre vonatkozó lényege, nézzenek utána az Interneten. Legyenek körültekintőek, meggyőzőek és roppant módon udvariasak és emberségesek, az ügyfeleikkel vagy vendégeikkel, pénzügyi partnereikkel, ha már más megélhetési mód nem jutott ki nekik, csak, az hogy ebben a munkakörben dolgozhatnak. Az ilyen tevékenységeket folytató cégek összevonása, egyesítése, belső ágazatokra leosztása, átszervezése, sikeres üzletmenetet produkáló munkatársak összevonása, fejlődőképesnek bizonyuló munkatársak továbbképzése szintén óriási előnyt jelenthet, és sikeres üzletpolitikát alkothat, eredményezhet e tekintetben. A vonal túlsó végén, pedig legyünk kedvesek, toleránsak, elnézőek, érdeklődőek, rendkívül megfontoltak, elővigyázatosak, határozottak és szintén elengedhetetlenül körültekintőek. Inkább kérdezősködjünk, puhatolódzunk, vagy nézzünk utána, ha nem vagyunk biztosak valamiben, nincs konkrét meggyőződésünk az adott termékről vagy kínálatról. Ne legyünk nyárspolgárok, mértéktelenül elutasítóak, flegmák, utálatosak, közömbösek, cinikusak, idegenkedők és ne vegyünk fel más-más olyan rossz, vagy egyre durvább tulajdonságot, igazi énünktől is fázisokban elcsúszott magatartási formákat. Mert hisz hogyha tükörbe nézünk, elűzzük saját magunkat az embert és mivoltunkat vele, indíthatunk azonnali kampányfilmet, ezzel a címszóval: Emberiség? Embertelenség! Bármikor kerülhetünk mi is hasonló, vagy még ehhez sem hasonlítható, sokkal rosszabb szituációba. Lásd: Gazdasági világválság és következményei a jövőre nézve. Ez lebegjen előttünk, intő példaként! Az általam említett beteges bizalmatlanságunk és közömbösségünk, sajnálatos módon, kivalló úton halad ahhoz, hogy bekerüljön a negatívságokkal és pesszimista nézetekkel teli Guiness Rekordok, hamarosan speciálisan erre íródott könyvébe. Melynek hamar a címoldalára kerülhet, a már akció, vagy katasztrófa filmekből is, jól ismert terroristák által is sokszor emlegetett, maga a ,,hitetlen emberek’’ históriájaként elhangzó szavak. Hisz ha eljön az a pillanat, vagy óra, amikor már elvesztjük a hitünket másokkal és magunk felett, akkor már bizonyára be is léptünk az apokalipszishez vezető út ajtaján. Magyarán szólva, kedves demokráciánk és a vele együtt járó, mostanára, már igen rosszul működő kapitalizmusunk, létrehozott és kibujtatott belőlünk egy ,,Mi sem vagyunk különb a Deákné vásznánál...’ szintű figurát és formált bennünket egyúttal olyanná, akik inkább egy másik lényre emlékeztetnek, földi civilizációnkban. Amennyiben ha viszont jól belegondolunk még az is, különben viseli el a körülötte lévő dogokat és megpróbáltatásokat és viselkedik egymással, fajtájával vagy más fajokkal is szemben, béketűrően, mint mi emberek, saját magunk között, embertársainkkal szemben! Éljünk tehát egymás mellett, tisztességes módon és lehetőleg békében, amíg csak lehet, amíg élhetünk, és lehetőleg változtassunk ezen a súlyosnak ígérkező problémán minél előbb, amíg nem lesz már túl késő a változtatáshoz.